Tovább haladva a via del Corson elérjük a híres Piazza del Popolot, melyet G. Valadier az 1800-as évek elején alkotott meg. A Piazza del Popolo a via di Ripetta, a via del Corso és a via del Babuino találkozásánál terül el. A tér bejáratánál két templom, a Santa Maria di Montesanto és a Santa Maria dei Miracoli áll. Mindkettő a XVII. századból való. Építésüket Carlo Rainaldi kezdte meg, majd Bernini és Fontana fejezte be. A két félkört bezáró tér egyik oldala a szemközti Pincio dombbal kötődik össze. A Piazza del Popolo közepén áll az Augustus császár által Rómába hozatott obeliszk. Az i. e. 1232-1200-ból való egyiptomi alkotás Flaminius obeliszkje néven ismeretes. A talapzatánál levő medencék és oroszlánok Valadier alkotásai. A Piazza del Popolo a hasonló nevű kapu, a Porta del Popoloval végződik, mely harmonikus egységet képez a Chiesa di Santa Maria del Popolo, azaz a nép Szűz Mária-templomával.. A XI. sz. végén épült S. Maria del Popolo-templomot egy ókori kápolnára emelték. Neve onnan ered, hogy a templomot a nép pénzéből építették.
Koordináták: 41 ° 54′38 ″ É 12 ° 28′35 ″ K / 41, 91056 ° É 12, 47639 ° K A Piazza del Popolo egy nagy városi tér Rómában. A név a modern olasz szó szerint azt jelenti: "Népi tér", de történelmileg ez abból a nyárfa ( Populus a latin, Pioppo olasz), amely után a templom Santa Maria del Popolo, az északkeleti sarokban a piazza, kapta a nevét. A piazza az északi kapu belsejében, az ókori Róma Porta Flaminiája, az Aurelian-falakban fekszik, és ma Porta del Popolo néven szerepel. Ez volt a Via Flaminia kiindulópontja, az Ariminumba vezető út (a mai Rimini) és a legfontosabb észak felé vezető út. Ugyanakkor, a vasút kora előtt, ez volt az utazó első kilátása Rómára érkezéskor. Évszázadokon át a Piazza del Popolo nyilvános kivégzések helyszíne volt, amelyekre utoljára 1826-ban került sor. A piazza mai elrendezését 1811 és 1822 között neoklasszikus stílusban tervezte Giuseppe Valadier építész, [1] Giacomo Della Porta szerény szökőkútját eltávolította, amelyet 1572-ben állítottak fel [2], és néhány jelentéktelen épületet lebontott, és véletlenül magas szűrést végzett.
- A főoltár mögötti kagylóalakú apszist Donato Bramante (1444-1514) legeredetibb építészeti mesterművének tartják, 1505-09: II. Gyula p. készíttette. Bramante sugalmazta azt a 2 bíborosi síremléket is, melyet Andrea Sansovino (1460-1529) irányadó alkotásának tart a művészettört. Ezzel teremtette meg Sansovino azt az etruszk síremlékekre emlékeztető, diadalkapuszerű síremlék-típust, mely a márványkoporsón fekvő alakot nem halottként, hanem pihenő élőként ábrázolja. A koporsó fölött félholdban dombormű: Madonna a gyermek Jézussal, az oldalfülkékben az Erények szobrai. A síremlékek fölötti, Szűz Mária életét és Jézus gyermekségét elbeszélő színes ablakokat 1508-10: Guillaume de Marcillat (1450-1529), a chartres-i szegyh. festője készítette. Pinturicchio (Bernardino di Bello, 1454-1513) nyolcszögletes mennyezetfreskója Szűz Mária égi megkoronázását ábrázolja a 4-4 evangélista, szibilla és egyházatya képeinek keretében. - 4. A ~ kápolnákkal gazdagon díszített, köztük leghíresebb a főoltártól balra lévő első kpna.
Helyi elnevezés Basilica di Santa Maria del Popolo Elhelyezkedés Rione IV Campo Marzio, Róma, Olaszország Ez az augusztusi székesegyház, a híres Piazza del Popolo mellett található, pompás kirakat az olasz reneszánsz és a barokk építészetről. Belső részén lenyűgöző freskók rejtik el azokat az olasz legismertebb mesterfestményeket, mint Raphael, Bernini, Caravaggio és Bramante. A mai templom a 15. századból nyúlik vissza, amikor egy régebbi, 11. századi templom helyébe lépett, amely régen itt állt. Azt mondják, hogy a római császár Nero sírjára állították. A legendák szerint ezt a sírt egy nyárfa jelölte - ebből a templom neve. Címkék Imahely • Római katolikus • Freskók • Reneszánsz építészet • Bazilika • Keresztény • Keresztény templom • Művészet • Reneszánsz művészet • Ingyenes
a falak két félkört alkotnak, amelyek Bernini Szent Péter térre vonatkozó tervére emlékeztetnek, és felváltják az eredeti szűk trapéz alakú teret, amelynek középpontjában a Via Flaminia áll. A Valadier Piazza del Popolo azonban a fák zöldségét elengedhetetlen elemként foglalta magában; egy harmadik dimenzióban képzelte el a terét, amelyet a viale építésében fejeztek ki, amely a Pincio felől balra néző kilátáshoz vezet ( fent, jobbra). Egy egyiptomi obeliszk a sety I (később emeltette Ramszesz II) származó Héliopolisz közepén áll a Piazza. Az obeliszk három oldalát I. Sety uralkodása alatt, a negyedik oldalt pedig II. Ramszesz alatt faragták. Az obeliszk, más néven Flaminio obeliszk vagy Popolo obeliszk, a második legrégebbi és az egyik legmagasabb obeliszk Rómában (kb. 24 m magas, vagy a lábazatával együtt 36 m). Az obeliszkot Kr. E. 10-én Augustus parancsára hozták Rómába, és eredetileg a Circus Maximusban állították fel. Domenico Fontana építészmérnök 1589-ben, a Sixtus V. várostervének részeként, itt, a piazza téren emelte újra.
Az 1200-as években kibővítették a templomot, s csak később nyerte el reneszánsz külsejét. A templom apszisának a meghosszabbítása Bramante műve, háromhajós belseje latin kereszt alaprajza pedig a barokk Bernini restaurálását dicséri. A S. Maria del Popolo-templom számos kivételes művészi értékű kincset őriz, mint Pinturicchio freskói vagy A. Bregno, Mino da Fiesole és F. Dangallo művei. A Fontana alkotta Cybo-kápolnában látható Maratta festménye. A Della Rovere által alkotott legnagyobb kápolna G. Basso bíboros, az A. Sansovino által alkotott kápolna pedig Ascanio Sforza bíboros síremléke. Az oltár feletti Madonna del Popolo kép a XIII. A templom bal kereszthajójában látható Caravaggitól a Szent Pál megtérése és Szent Péter keresztrefeszítése c. alkotás. A Chigi-kápolna rajzait Raffaello készítette, aki a kupola mozaikjának a megtervezője is.
A piazza korábban tartalmazott egy központi szökőkutat is, amelyet 1818-ban a Piazza Nicosia- ra költöztettek, amikor az obeliszk tövéhez egyiptomi stílusú oroszlánok formájában szökőkutakat adtak. [3] Északról nézve ( illusztráció, jobbra) három utca ágazik ki a piazza felől a városba, és alkotja az úgynevezett " háromszöget " ( il Tridente): a Via del Corso a központban; balra a Via del Babuino (1525-ben nyílt meg Via Paolina néven) és a Via di Ripetta ( X Leo nyitotta meg 1518-ban Via Leonina néven) jobbra. Az iker templomok (a Chiese Gemelle) a Santa Maria dei Miracoli (1681) és a Santa Maria in Montesanto (1679), által megkezdett Carlo Rainaldi és amelyet Bernini és Carlo Fontana, határozza meg a csomópontok az utakon. Az ikertemplomok alapos vizsgálata során kiderül, hogy ezek nem csupán másolatai egymásnak, ahogyan egy neoklasszikus projektben részt vettek volna, hanem részletekben eltérnek egymástól, a barokk stílus szimmetrikus egyensúlyán belül változatosak. A központi utca, amelyet ma Via del Corso néven ismertek, az ősi Via Lata volt, és északról összekapcsolódik az ókori római úttal, a Via Flaminia-val, a városkapun túl és dél felé a Piazza Venezia-ig (korábban a Piazza San Marco), a Capitolium és a fórum.
Caravaggio egyike volt a nagy újítóknak, ami persze akkoriban nemigen tűnt fel a kortársaknak, ők csak a reneszánsz nagyjainak egyszerű folytatását látták benne. A későbbi századokban szinte elfelejtették a mestert, ám a 19. században újra fölvirradt Caravaggio napja, az érdeklődés középpontjába került, és ez a mai napig tart. Páratlan erejű szenvedélyessége, lényegre törő realizmusa mindig a jó ízlés határain belül maradt. De nézzük, mit is láthatunk a Santa Maria del Popolo bal oldali hajójának szélső kápolnájában. Balra a Szent Péter keresztre feszítése, jobbra pedig a Szent Pál megtérése című képekre bukkanhatunk itt. Sajnos csak oldalnézetben láthatók, így aztán fényképezni sem könnyű őket. Szemben pedig Annibale Carracci Mária mennybemenetele című festménye magasodik. A Szent Péter keresztre feszítése roppant tárgyilagosan mutatja be a mártíromságát éppen elszenvedő apostolt. A már fölszegezett Pétert nem szenvedéstől eltorzult arccal, nem is vérző kezekkel és lábakkal láthatjuk.